Helstáb Edit igazgató asszony beköszönő levele az iskola közösségéhez

„Minden gyermek ajándék. Minden család partner. Minden találkozás lehetőség arra, hogy Isten szeretete láthatóvá váljon.”

Kedves Gyerekek!
Tisztelt Szülők!
Kedves Kollégák!
 

Amikor először léptem be a siklósi Szent Imre Katolikus Általános Iskola kapuján, mint intézményvezető, egy mondat fogalmazódott meg bennem:

Nem egy intézménybe érkeztem, hanem egy közösségbe.

Ezért nem elsősorban igazgatóként szeretnék bemutatkozni, hanem emberként és pedagógusként.

Hiszem, hogy minden emberi találkozás Isten ajándéka. Egy iskola pedig akkor tölti be valódi küldetését, ha nem csupán tudást ad át, hanem reményt, hitet, tartást és szeretetet is. Olyan hely, ahol a gyermek nem egy név a naplóban vagy egy eredmény a statisztikában, hanem egyszeri és megismételhetetlen személy, akit Isten szeretettel hívott életre.

Ebbe a szolgálatba hívott most engem is.

Nagy tisztelettel tekintek mindazokra, akik előttem építették ezt az iskolát. Különös hálával gondolok elődömre, Batki Ottóra, aki hosszú éveken át hűséggel és szeretettel vezette ezt a közösséget. Amit ő felépített, azt szeretném megbecsülni, megőrizni és – közösen Önökkel, Veletek – tovább gazdagítani.

Nem hiszem, hogy egy iskola jövőjét egyetlen ember alakítja.

Hiszem viszont, hogy egy közösség csodákra képes, ha tagjai figyelnek egymásra, mernek bízni egymásban, és közösen keresik azt, ami valóban jó.

Ezért szeretném, ha iskolánk olyan otthon lenne, ahol a gyermek örömmel tanul, a pedagógus örömmel tanít, a szülő partnerként van jelen és mindenki megtapasztalja, hogy fontos, értékes és szeretett.

Mélyen hiszem, hogy a nevelés nem módszerekkel kezdődik, hanem kapcsolatokkal. A gyermek először azt érzi meg, hogy szeretik-e, bíznak-e benne, van-e mellette olyan felnőtt, aki hisz a benne rejlő lehetőségekben. A tudás erre az alapra épül.

Ezért szeretném, ha iskolánkban a bizalom nem csupán szép szó lenne, hanem mindennapi tapasztalat.

A családokra nem kívülállóként tekintek, hanem a nevelés első és legfontosabb közösségeként. A gyermek fejlődése akkor lehet teljes, ha család és iskola egymás szövetségesei. Szeretném, ha nyitott ajtók, őszinte beszélgetések és kölcsönös tisztelet jellemezné kapcsolatainkat.

Kedves Gyerekek!

Azt kívánom Nektek, hogy mindig legyen bátorságotok kérdezni, álmodni, hibázni, újrakezdeni és fejlődni. Ne féljetek attól, hogy nem vagytok tökéletesek! A legfontosabb, hogy napról napra egy kicsit jobb emberekké váljatok.

Kedves Kollégák!

Köszönöm, hogy vállaljátok ezt a gyönyörű hivatást. Tudom, mennyi láthatatlan szeretet, türelem és áldozat rejlik egy-egy tanítási nap mögött. Azt kívánom, hogy egymást erősítő közösség legyünk, ahol nemcsak dolgozunk együtt, hanem együtt örülünk, együtt gondolkodunk, és együtt hordozzuk a nehézségeket is.

Kedves Szülők!

Köszönöm a bizalmukat, amellyel legnagyobb kincsüket, gyermekeiket ránk bízzák. Ígérem, hogy munkatársaimmal együtt azon leszünk, hogy minden gyermek biztonságban, szeretetben, tudásban és hitben növekedhessen.

Szent Imre herceg élete arra tanít bennünket, hogy a tudás csak akkor válik bölcsességgé, ha alázattal, tiszta szívvel és Istenbe vetett bizalommal párosul.

Ezzel a reménnyel szeretném megkezdeni szolgálatomat.

Nem minden kérdésre lesz azonnal válaszunk.

Nem minden nehézség oldódik meg egyik napról a másikra.

De ha képesek vagyunk egymás kezét megfogni, meghallgatni egymást, és közösen keresni Isten akaratát, akkor biztos vagyok benne, hogy iskolánk továbbra is olyan hely marad, ahol a gyermekek nemcsak okosabbá, hanem emberségesebbé is válnak.

Végül egy gondolat, amely egész pedagógusi utamat végigkísérte, és amelyet intézményvezetőként is szeretnék magammal hozni:

A gyermek nem a jövő embere. Már ma is teljes értékű személy, akit szeretni, tisztelni és kibontakozásában segíteni hívattunk.

Kérem a Jóisten áldását közösségünkre, családjainkra és minden ránk bízott gyermekre.

Induljunk el együtt ezen az úton – hittel, reménnyel és szeretettel:

Helstáb Edit
igazgató