Képzőművészeti nevelés

A képzőművészet szerepe a hátránykompenzációban és a képességek fejlesztésében a siklósi Szent Imre Katolikus Általános Iskolában

Iskolánkban több mint 15 éve folyik művészeti nevelés, amely különösen alkalmas a hátrányos helyzetű gyermekek képességeinek fejlesztésére, hátrányaik kompenzálására.

Tanulóink - szociális helyzetük folytán - ritkán kerülnek kapcsolatba a képzőművészeti önkifejezéssel. Minimális formakinccsel, egysíkú technikai tudással rendelkeznek, eszközhasználatuk, finommotorikájuk fejletlen, területkitöltéseik hiányosak. Hamar rögződik a negatív énkép, amit kudarcélményeik konzerválnak, egyre nagyobb szakadék lesz az elvárt és az általuk nyújtott teljesítmény között. Jelenlétük gyakran konfliktusokkal terhelt.

A vizuális neveléssel minden kompetencia terület fejleszthető, főként a személyes és szociális kompetenciák. Fontos feladatunk a következők fejlesztése:

• én tudatosság (önismeret, önbizalom)
• önszabályozás (önkontroll, alkalmazkodás)
• empátia (mások megértése)
• motiváció (teljesítményösztönzés)
• társas készségek (kommunikáció, konfliktuskezelés, együttműködés).

A művészeti nevelés nemcsak a kézügyességet fejleszti, hanem a gondolatok, érzések, elképzelések és tapasztalatok vizuális eszközökkel való megjelenítését is. Személyiségfejlesztő, a kreatív, nyitott, életre nevelő, problémamegoldó magatartás kialakítását segíti elő. A művészeti nevelés lényege a kreativitás, az eredetiség, és ötletgazdaság, a divergens gondolkodás fejlesztése, a kíváncsiság és az alkotókedv felkeltése. Fontos szerepe van az érzelmeknek, motivációnak. A vizuális megjelenítés komoly tanulási folyamat, hisz azt tudjuk lerajzolni, amit ismerünk. Az ismeretszerzés különböző módjait alkalmazva motiválttá válik a gyermek. Valamire, valamilyen témában biztosan felkeltetjük az érdeklődésüket.

Nagy a közösségformáló ereje is. Fontos, hogy a foglalkozásokon felismerjék a közösség erejét. Az együtt alkotás segíti kialakítani és fejlődni az alkalmazkodó képességet, a szocializációt, a kommunikációt. A tanulók felelősnek érzik magukat társaik sikeréért is, az empátiás képesség, a segítőkészség elmélyülhet. A tudatos és fegyelmezett alkalmazkodás vállalásával fejlődik az együtt gondolkodás élménye. A hibák megbeszélése, a bírálat, a jó megoldások megerősítése, az egyéni teljesítmény másik produktumaihoz való viszonyítása hozzájárul a reális énkép kialakulásához.

Ezeknek a gyerekeknek a nagy része, csak ezen a területen jut sikerélményhez. Az alkotás sikerélményt nyújt számukra. Helyreáll az önértékelésük. Kezd kialakulni a pozitív „énképük”: valamiben én is jó vagyok. Először csak a díjért, az ajándékért alkotnak. Később rájönnek, hogy nem a jutalom, hanem a részvétel a fontos, az alkotás öröme. Megtanulják értékelni környezetüket azáltal, hogy az elkészült alkotásaikkal díszítjük az osztályban és a folyosón lévő faliújságot. A szüleikkel együtt büszkén nézegetik az elkészült műveket. Sok szülő megdöbbenve nézi, hogy mire képes a gyermeke.

A képzőművészeti foglalkozások nemcsak az önbizalmat növelik, hanem a bizalmat is pl. a pedagógussal szemben. A kötetlenség által a gyerekek megnyílnak, kitárulkoznak. Legbensőbb, féltett titkaikat mesélik el (családról, pedagógusról, barátról, szerelemről…) Megajándékoznak a bizalmukkal, ami féltett kincs!

A művészeti nevelő tevékenységünk kezdetben többnyire délutáni időkeretben zajlott, de az elmúlt években pedagógusaink sikeresen alkalmazzák más tantárgyak oktatásában is: az írás, olvasás, de a környezet órákon is hatékonyan segíti a tananyag elmélyítését, annak más eszközökkel való feldolgozását.

Ebben a tevékenységben az intézmény négy pedagógusa vesz részt tevékenyen: Nagy Edit, Nagy Ibolya, Tóthné Brunyai Ildikó és Zelefainé Imhof Andrea tanítók.

Siklós, 2016. március 5.

Batki Ottó
igazgató